Eszem / Lelkem / Szívem / Testem

Valami nincs rendben...
Valamit kéne tennem.
Változni kéne de nem tudok..
Távozni kéne, de nem akarok...

Üres bent a lelkem,
Üres érzések a szívemben...

De van amikor legyűr,
Amikor felkerekedik és kérdést nem tűr,
Hogy Ő kell nekem,
És érzem hogy szeretem.
De van mikor lelkem feladja, és elhagyja testem,
Olyankor eszem lázad minden ellen,
Olyankor harcolok magam ellen...
Olyankor nem tudok semmit sem,
Olyankor álmatlanul fekszek és sajog a lelkem.

Eszem mondja:
Buta lány, ez nem egy verseny,
Nem old meg semmit ha leírod versben.
Lelkem vitatkozik:
Írd csal le, öntsük ki a lelkem,
Hadd legyen könnyebb Nekem,
Ne lábadjon könnybe két szemem.
Inkább a papíron kopjon a toll,
Mint lelked darabkáit hagyd el valahol,
Mert lelked Te vagy egészben,
S dolgozik érted serényen.

Hát hagyd hogy szeresse Őt,
Ne pazarold a drága időt,
Élvezd hogy van Neked,
Tudd és tudasd vele, hogy tiszta szívből szereted.

Ma boldog vagyok éppen.

Ma boldog vagyok éppen.

Ma nem érdekel hogy remeg a kezem,
Vagy hogy könnybelábad két szemem.

Ma boldog vagyok éppen.

Ma nem érzem családom hiányát,
Ma nem fáj a szívem, ma nem.
Ma boldog vagyok éppen.

Ma nem fáj a múlt,
Nem rágódok semmin sem...
Ma boldog vagyok éppen.

Ma nem gondolok a holnapra,
Ma nem gondolom túl a helyzetem.. Nem nem, mert ma boldog vagyok éppen.

Ma hagyjatok élni,
Ma ne mondjátok el hogy milyen nehéz Nekem...
Ma ne sajnáljatok,
Mert boldog vagyok éppen.

Ma nem gondolok Rád,
Ma nem érdekelsz Kedvesem,
Ma nem gondolkdok azon
Hogy jobbat érdemelsz mint egy életet mellettem.
Nem én!
Mert ma boldog vagyok éppen.

Szóval hagyjatok ma szépen,
Higgyétek el szavaim,
S ne lássatok mosolyom mögé,
Kérlek ma ne..
Ma hagyjatok hadd higgyem,
Hogy boldog vagyok éppen.

édes, édes Ősz.

Imádom, hogy reggel gőzölög a teám amikor kimegyek az erkélyre.
Imádom, hogy fel kell vegyek egy sálat, és hogy az melegen tart.
Imádom, hogy sárgulnak és hullanak a levelek, mint egy jel, hogy ennek lassan vége, de tudjuk jól, hogy jön egy újabb év, újabb élményekkel.
Imádlak Ősz!

sweet nothing

There is no song, no quote, no word,
To describe how alone I feel today in this world.
Sometimes it would be so much easier to run,
So much easier to hide,
But I cant let you go,
You were too hard to find..

Titkaim

A titok az, amiket magamban mélyen...
A lelkem végtelen terében..
Suttogva egyedül...
Igazán és mélyen...
Komolyan, de mégsem
Mormolok az éjben*

Amit sejtesz de érzed
Hogy nem mondok el Néked
Mert ha titkaimat kéred
Azzal lelkem kulcsát véled.

Kiadni magam nem merem
Ezért titkaim tovább mormolom csendesen.

egy kis semmiség

Valami nincs rendben,
Itt belül a lelkemben,
Valamit mintha várnék,
De a rossz érzés követ engem mint egy
árnyék..

Valami elkezdődött, valami fájt,
Tudjuk jól hogy ez a világ mondvacsinált.

Mégis mikor szembekerül,
Az észérv látótávon kívül kerül
A szíved repes..
Aztán az érzés legyűr.

Tudod hogy jön,
Érzed ... Várod már,
De mégis romokba dönt,
Mikor odébb áll.

összezavarodva

Nem tudom hogy mit érzek
Nem tudom hogy mit tegyek
Veled lenni egyszerű
De kísértenek a félelmek.

Nem tudom hogy kell-e nekem
Hogy akarom-e még
Szívem hevesen dobog
És azt súgja 'Kell még...'

De az eszem tiltakozik
'Fölösleges bonyodalom..'
Minden porcikám harcol
Akarom ... Nem akarom...

Miért nem lehet egyszerű?
Miért nem lehet szép?
Amink van az különleges lehetne
Mások irigyelhetnék..

De ehelyett bonyolítjuk
Csűrjük, csavarjuk a szálakat
Nem fogván fel hogy mit nyernénk
Ha elengednénk a múltbéli fájdalmakat..

Olyan egyszerű is lehetne
De persze az nem kell
Ezért csendesen elbúcsúzunk..
Kezed lassan engedem el... De szívem nem
felejt el.

Hogy mondjam el...

Hogy mondjam el amit érzek?
Hogy hevesebben ver a szívem ha Rád nézek...

Hogy mondjam el amit látok?
Hogy ha Rád nézek, elfelejtem az egész világot...

Hogy mondjam el hogy mennyit ér?
Hogy kell az ölelésed, mint egy szelet kenyér...

Hogy mondjam el hogy kellesz Nekem?
Hogy mikor felkel a nap kezem keresi a másik felem...

Hogy mondjam el hogy kell Nekem?
...
Hogy mondjam el hogy szeretem...?

.. Maradj ..

Annyi minden fáj,
Annyi mindent elmondanék,
Annyi szó van kimondatlanul,
Annyi keserű emlék..

Annyi érzelem, annyi szeretet van bennem,
Annyira átadnám, kimutatnám...
Ha tudnám hogy bízhatok Benned.

Annyit kételkedek,
Annyit gondolkodok,
Lehet-e, szabad-e,
De egy árva szót sem szólok.

Minden gondolat,
Minden szó bennem ragad,
Mert meglátlak,
És csak annyi jut eszembe, hogy
.. Maradj ..

.olvadás.

Én nem akarok olyan lenni mint a többi,
Nem akarom hogy könnyen tudj elfeledni,
Nem akarom hogy elengedj lassan,
Nem akarom hogy szavaid csak más szájából hallhassam.

Nem akarom hogy vége legyen,
Nem akarom hogy ne szeress engem.

Oly sokan voltak már előttem,
Akik nem szerettek megfelelően;
Akiket tiszta érzésekkel szerettél,
Alkalmenként egy darabot szívedből vesztettél.

Én akarok lenni az,
És én akarok lenni az egyetlen,
Aki mosollyal mosolyt csal arcodra,
Mikor mindenki más kegyetlen.

Akarom hogy hozzám fordulj,
Hogy engem hívj ja baj van.
Hogy érezd én ott leszek,
És nem csak a bajban..

Akarom hogy engem hívj ha boldog vagy,
Ha öröm ért,
Akarom hogy engedd h én legyek az,
Ki mindíg megért.

Engedd hogy szeresselek,
És én sosem engedlek majd el,
Málam mindíg otthon leszel.

Ha karomban érzem lélegzeted...
Karjaidba adok mindent..
Szívem lassan engedem el...
A jégcsapok lehullanak,
és kezeidben olvadnak fel..
Én pici szívemmel csak a kezeidben olvadok el.